Az utolsó lélekdarab – Prológus

~Megragadnám az alkalmat és itt is megköszönöm Bea Stylesnak a sok munkáját, nélküle semmi nem jött volna létre.Köszönöm:*
Remélem tetszik, bár rövid, de ha mégis jelezzétek, köszi. Jó olvasást!~

Bellatrix Lestrange vadállat módjára csörtetett végig a sötét utcákon, pálcáját szorosan tartotta kezében és jelen pillanatban azzal sem foglalkozott, hogy egy gyanútlanul sétálgató mugli meglátja őt.

Annyi éven át tartó hűségét, kitartását és bizalmat a Sötét Nagyúr egy ilyen alantas feladattal hálálja meg… Dühös volt, de még inkább csalódott!

A Nagyúrnak, őt kellett volna választani, nem pedig egy felkapaszkodott másodrangú ribancot!

- Bella, hízelgő a felajánlásod, de a döntésem végleges! – a mondatban nem volt semmi fenyegető, inkább a lemondás jellemezné… Mégis Bellatrix az emléktől is megborzongott.

Lépteit elnyújtott és minden bizonnyal fel is gyorsította, így alig öt perccel később már meg is pillantotta a barna kerítéssel elszigetelt hatalmas kúriát. A birtok határán érzékelt pár apróbb jelző bűbájt - ahogyan egy egyszerű Alohomora-val kinyitotta a kaput -, de nem különösebben foglalkozott vele. Tisztában volt vele, hogy a hatalmas birtokot a család utolsó élő leszármazottja Rachel birtokolja és a nő nem sok kihívást jelenhet a számára.

Mikor a fekete lakozott ajtóhoz ért nem foglalkozott olyan formalitásokkal, mint a kopogás – ami miatt anyja Druella minden bizonnyal forog a sírjában -, egyszerűen berobbantotta a jobb napokat megélt fadarabot.

Pár perccel Bella megjelenése után a hatalmas házból velőt rázó sikítások és könyörgés hangja hallatszódott csupán, majd egy éles pukkanás kíséretében a környékre kísértetiesen nagy csönd telepedett.

***

Aurora szőke haját könnyedén libbentette meg a nyári szellő, mely’ a nyitva felejtett ablakon áramlott be. Az alig tizenegy éves kislány, a hatalmas franciaágyon helyezkedett el, térdén egy megtermett bagollyal- kedvenc barátjának színe fekete volt, és még a lány maga sem tudta honnan van neki ez a pompás állat, sőt még édesanyja sem árulta el, de annyit tudott, hogy ilyenje nincsen senkinek- kezében pedig egy borítékot tartott.

Ajka mosolyra húzódott, szemei csillogni kezdtek, mindig fehér bőre kellemes rózsaszínes árnyalatot vett fel, ahogyan remegő kezekkel feloldotta a pecsétet. Évek óta várta ezt a pillanatot és végre teljesült a kívánsága.

Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Igazgató: Albus Dumbledore (Merlin-díjas, Bűbáj-rend aranyfok., okl. főmágus, Legf. Befoly. Nagym., a Varázslók Nemzetk. Szöv. elnökh.)

Tisztelt Rather kisasszony!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk.

Tisztelettel:

Minerva McGalagony

igazgatóhelyettes

Az írott szavak, hangosan csúsztak ki Aurora rózsaszín ajkai között, majd egy hitetlenkedő sóhaj után, figyelmét újra a borítéknak szentelte.